Milyen gondolatok kavarognak a fejünkben, mielőtt bekövetkezik?
Nem könnyű az élsport, a sport.
De, amikor sérülésekkel kell megküzdenie a sportolónak, akkor kell igazán a kitartás a türelem és a hit. 
nem csak magának a sérült sportolónak, hanem a szüleinek is.
Különböző fázisokon megy keresztül a sportoló egy komolyabb, akár műtétet igénylő sérülésnél.
- Szembesülés
- Megrettenés
- Kiútkeresés
- Döntések meghozatala
- Egyensúly helyreállítása vagy kimerülés
/Horowitz/
1- Eltört, vagy szakadt?Huha ez komoly…!
2- Mi lesz velem?! Mennyi idő míg újra jól leszek? Mi történik a karrieremmel?!
3- Mit tegyek? Ki tud segíteni?
4- Műtét vagy más megoldási módok.
5- Sikeres rehabilitációs folyamat, vagy rossz esetben; elhúzódik a folyamat és akár mentális egyensúly bonlik.
Voltam sérült. Tudom milyen ezeken a szakaszokon végig menni. Volt rehabilitációs tervem. És én már rájöttem az okokra is:) Visszagondolva, lehet furán hangzik de tudok hálával (is) gondolni erre a “tanításra”, amit kaptam.
De most, hogy tényleg sokan küzdenek kisebb vagy nagyobb sérülésekkel, elgondolkoztam az okokon.
Mi vezet ahhoz, hogy megsérüljünk?!
A legegyszerűbb eset a “balszerencse”. Rosszkor rossz helyen volt a sportoló, a véletlen műve ez a nehéz helyzet?!
Lehet.
Én azt gondolom, minden okkal történik, olyan ez, mintha próbára tenne a sport élet minket. “Na vajon mennyire is vagy kitartó?”
“Ugye, hogy mégis a sport a mindened?!”
A másik lehetséges ok; a fáradtság ami vagy mentális vagy fizikális, vagy rosszabb esetben mindkettő egyszerre.
Hirtelen nagyobb a terhelés, kizökken a sportoló a megszokott ritmusból. Sajnos sokszor előfordul ilyenkor is, hogy lesérül.
Főleg, ha a gondolatai is ezt sugallják;
“ah nem bírom, ez sok nekem…”
“Nincs erőm… nincs kedvem…”
“Olyan jó lenne pihenni és nem sportolni egy kicsit…”
Mindig hangsúlyozom, hogy a gondolatainknak teremtő ereje van.
A harmadik verzió, ami velem is megtörtén a komoly váll műtétem előtt;
Az elkötelezettség csökkenése. Azaz a gondolatok már nem csak a sport körül forognak. Mire is gondolok itt?
Az olyan gondolatok, belső beszédek, mint pl.:
“Mi lenne, ha nem sportolnék?”
“Olyan régóta ebben vagyok benne, milyen annak, aki dolgozik, vagy “csak” tanulnia kell és nincs más kötelezettség?”
“Lehet abba kéne hagynom”
Nem akarjuk mi bevonzani a rosszat ezekkel a gondolatokkal.
De mégis, megmutatja az élet; tessék most nincs sport – nincs meccs vagy verseny…
Ezt akartad?! Így marad?
Természetesen nem jó ha kényszeresen másra akarunk gondolni, mert maga a gondolat gyökere nincs “kezelve”. A helyzet, amiben vagyunk megoldásért kiállt. Viszont amikor lesérülünk gőzerővel dolgozunk már ennek a megoldásán, hiszen sokszor rájövünk; de mégis ezt akarom, ez az életem.
Ha pedig nem ezt akarjuk, akkor ismét kaptunk egy választ, vagy épp egy kérdést; most mihez kezdjek ha nem él sportolónak készülök?! Mi legyen a CÉLOM?!
Ezekre az okokra nem egyből jön rá a sportoló, hiszen meg kell küzdenie a helyzettel. Rehabilitálni kell és kétszer annyit dolgozni nagy türelemmel.
Viszont, amikor megkezdődik a visszatérés, könnyen megtalálhatjuk a saját sérülésünk okát.
Ami azért jó, mert talán a jövőben tudunk változtatni a hozzá állasunkon ezen a téren is!
Tapasztalunk és ezáltal fejlődünk.
A sport coaching üléseken ilyenkor dolgozunk egy un. rehabilitációs terv felépítésével, kiemelten a célokkal valamint ennek a helyzetnek a megküzdésével – majd a visszatérés optimalizációjával.
Hiszem és tudom, hogy nem kell egyedül megbirkózni egy ilyen nehéz elakadással, viszont tudom és tapasztaltam ha megteszek mindent azért, hogy felépüljek – meg kell tennem mindent azért, hogy fejben is erősebbé válhassak.
“A fejben edzett sportolókért”
Barján Bianka
Sport Coach